Mirtul havának 16. napja
Hőseink tehát a reggeli napsütsében elhagyják Aranykalászt, majd Ernyed vezetésével elindulnak megkeresni a Recésfogúak Várát. Miután egyre ismerősebb vidéken haladnak, egy domboldali barlangból kifelé csörgedező patakot megpillantva konstatálják, hogy Ernyed valójában a Recésfogúak Rejtekhelyéhez hozta őket. A fiatal goblin el is árulja, hogy mivel még csak egyetlen egyszer járt a Recésfogúak Várában, ezért egyedül azon az útvonalon találna oda, amerre legutóbb is ment: a Rejtekhely felől. A Rejtekhely keleti oldalához érve két mély, vitatkozó hang visszhangjait hallják kiszűrődni a barlangból, de úgy döntenek, inkább nem foglalkoznak velük, és folytatják útjukat északra, hogy végül kerülőúton eljussanak a Recésfogúak Várába, gyalog. A kis goblin útközben elmeséli nekik, hogy a Várat jelenleg az erőszakos Groll király uralja vasmarokkal, és számos goblinfajzat él ott (pontos számokat persze nemigen tud). Azt pedig korábban Télvári Sildartól tudták meg, hogy a vele együtt foglyul ejtett Kőkereső Gundrent (aki fivéreivel együtt nemrégiben egy rég elveszett, legendás bányára bukkant) a Rejtekhelyről átvitték a Várba, a nála talált térképpel együtt, a rejtélyes Fekete Pók kívánsága szerint.
A fás-dombos mezőket elhagyva beérnek a sűrű Téltelen-erdőbe, ahol kissé nehézkesen haladnak a fák között, nemigen találnak nagyobb, járt utakat. Némi pihenés után egy emelkedőhöz érnek, ahol az erdő talaját kőtörmelék tarkítja, melyről Bajazid hamar megállapítja, hogy egy egészen ősi birodalom idejéből származnak, és az építmény, melyet valaha alkottak, emberek keze munkája lehetett, biztosan nem goblinoké. Óvatosan haladnak tovább északkelet felé a fák és kövek között, és a domb tetején, egy tisztáson egy vár szürke kőfalait pillantják meg, melynek valaha hét tornya lehetett, de ezekből alig áll már néhány, azok is csonkák mind. Várnak kicsit, és mivel nem tapasztalnak mozgást, a fák takarásában körbekémlelik a várat: a tornyokon 10 láb magasan lőrések nyílnak (4 láb magasak, 8 hüvelyk szélesek); az omladozó falak 5 láb vastagok; az emeletek kb. 15 láb magasak lehettek valaha. A vár nyugati oldalán a főbejáratot veszik észre, a kapu láthatóan be van törve; ezt elkerülve elosonnak az északi oldalig, ahol lábnyomokat pillantanak meg, illetve valami ponyvaféleséget a vár oldalában. Kornélia összeszedi történelmi ismereteit a környékről: a vár elég eldugott helyen van, stratégiailag nem jelentős; régóta romvárként említik, jó ideje nem uralkodott itt senki híres vagy hírhedt uralkodó. Egy legenda szerint eredetileg egy nemes varázsló építhette magának a várat, hogy zavartalanul végezhesse kutatásait. Közben beljebb mennek a sűrűbe, és kupaktanácsot tartanak a továbbiakról.
A tanács úgy határoz, hogy amíg a többiek itt várnak a fák biztonságos takarásában
(és habos kakaót isznak), addig a csapat besurranója (ez Crowley) bátran előremegy, és feljebb deríti a terepet. A fürge félszerzet kisebb nehézségek árán fel is mászik az egyik torony falán, és megpróbál benézni az egyik lőrésen, ahol viszont egy elfüggönyözött helyiségből egy sötét csuklya alól egy álnok szempár néz vissza, egyenesen rá. Gyorsan visszavonul a csapathoz, a bentiek viszont kiküldenek egy őrjáratot, hogy keressék meg a betolakodót. A főbejárat felől érkező őrség északról megkerüli a várat, de nem találják Crowley nyomát, így tovább keresik a vár körül, kelet felé. A csapat utánuk ered, és harcba bocsátkoznak a 3
Hobgoblin őrrel a vár délkeleti tornyának tövében. Kettőt hamar le is vágnak, a harmadikat (az őrség vezetőjét) viszont életben hagyják és kikérdezik. Megtudják tőle, hogy Groll, a vár Bagabú királya a tróntermében van, az északkeleti toronyban, ott őrzik a foglyot is; és hogy a szentély ablakában a betolakodót Lhupó vette észre, aki Maglubiyet küldött papja, és veszedelmes kiskedvencet tart (valamiféle polipférget). Ezután kipakolják a lefegyverzett fogoly zsebeit, és találnak nála egy letépett, karikatúrának is beillő rajzzal ékesített körözési plakátot egy bizonyos Kornélfalvi Kornél báró elfogására, melyben Kornélia kelletlenül magára ismer; a körözést a helyi Hobgoblin katonák vezetője, Véreskardú Targor tűzte ki rá. A kapott információkért cserébe, ígéretükhöz híven megkímélik a készséges Hobgoblin őrkapitány életét.
Ezután visszamennek az északi falon lévő ponyvához, mely mögött egy rejtett bejáratra bukkannak. Bent egy raktárhelyiséget találnak, melyből egy függönnyel takart nyílás és egy vasalt faajtó is vezet tovább. Csendben benéznek a függöny mögé (romok, ajtók, másik függöny), aztán inkább az ajtóval próbálkoznak. Ezalatt Bajazid lopakodás közben váratlanul belelép egy fémvödörbe. Az említett ajtó a túloldalról el van reteszelve egy deszkával, melyet néhány rögtönzött szerszám segítségével megpróbálnak szakszerűen megemelni, ami sikerül is, csakhogy ezután a deszka hangos döndüléssel a padlóra zuhan. Ekkor letesznek a további lopakodásról, és lendületesen megindulnak az északkeleti torony felé, amelyet el is érnek egy további termen (üres őrszobán) és egy ajtón áthaladva. A trónterembe jutnak, melynek falát és padlóját vastag prémek borítják, a falat ősrégi vadásztrófeák díszítik, a mennyezetről egy nagyobbfajta csillár lóg. Itt találják Groll királyt, az idősödő, de még mindig hatalmas és jó kiállású
Bagabút, kezében irdatlan csatacsillag; valamint
Farkasát, Vicsort; ebbe a helyiségbe vette be magát 3
Hobgoblin őr; a földön pedig az ájult és megkötözött Gundrent látják, belőle mindjárt kettőt is. A kalandozók megpróbálnak szót érteni a megtermett goblinfélékkel, Bajazid beljebb is lép, őt a Hobgoblin őrök lefegyverzik, és a csapat többi tagját is világosan felszólítják a fegyverletételre, elvégre jól láthatóan náluk van az a törpe, akit meg akarnak menteni, rögtön két példányban.
Bajazid egy támogatú jellegű varázslattal kezdi el felkészíteni a kint maradt társait az elkövetkezőkre, amit a goblinoidok nem néznek jó szemmel, végül különböző akrobatikus mutatványok után csetepaté alakul ki. Adran megissza az
állatdarabkákat tartalmazó varázsitalt, és megpróbálja békés szándékáról meggyőzni a Farkast, de ez nem jár sikerrel. Groll király úgy érzi, hogy láthatóan hiába próbálta a kalandozókat tárgyalásra késztetni, keményebb eszközökhöz nyúl, és csatacsillagjával életveszélyesen megsebesíti az egyik eszméletlen Gundrent. Az immár haldokló törpét sietve stabilizálják, a másik törpe viszont váratlanul felpattan, felveszi Groll király hatalmas alakját, és ő is a betolakodókra támad. A király fejét sikerül meggyújtaniuk egy flaska
Alkimistatűzzel, aki először megpróbálja eloltani magát, majd miután ez nem sikerül, begőzöl, és inkább az asztalon állva próbál péppé verni maga körül mindenkit (de leginkább Bajazidot és Adrant). Kornélia egy lánccal igyekszik elgáncsolni a Hobgoblinokat (többnyire sikerrel), akiket utána kirángatnak a folyosóra, Crowley pedig hidegvérrel végez az egyikkel, majd kergetőzik kicsit egy másikkal. A forrófejű Groll király gondol egyet, lendületet vesz, belekapaszkodik a csillárba, majd a magasból Adranra veti magát, hogy kilapítsa
– a kifejezetten szorult helyzetbe került elf varázslót végül Kornélia csatabárdja menti meg, amikor lecsatabárdolja róla a hatalmas Bagabút. A másik Bagabú, pontosabban az alakváltó teremtmény megint átalakul, most Crowley apró alakját veszi fel, majd eliramodik a szoba másik végében álló ágy felé, felkapja Groll király kincsét és egy összetekert térképet egy párna alól, és kibújik a toronyszoba egyik lőrésén, de a valódi Crowley sikeresen elkapja és végez vele, amitől a gaz
Hasonmás visszaalakul eredeti alakjába. A félszerzet visszaszerzi tőle a zsákmányát, majd visszatér a többiekhez.
A csapat összeszedi magát, továbbá az elérhető kincseket: a Hasonmástól némi gyógyitalt, valamint a térképet, amelyet az imént ellopott; a királytól némi készpénzt, egy tündeskalpot, egy medvemancsot és egy pár elegáns bőrkesztyűt (valamint a fejét, ha már itt vannak); a szekrényekből pedig további érmék és egy adag tubák kerül elő. Megvizsgálják Kőkereső Gundrent is: a Bajazidra kicsit hasonlító, de nála valamivel idősebb, ősz hajú és szakállú törpe láthatóan súlyosan megsebesült, és bár már legalább stabil, de továbbra is eszméletlen. Rögtönöznek számára egy hordágyat egy asztallapból és némi vászonból, és kiviszik a várból az északi, rejtett bejáraton át, hogy minél hamarabb Phandalinba érhessenek vele, ahol majd meg tudják gyógyítani. Összeszedik Ernyedet, majd elindulnak; Adran pedig szándéknyilatkozatot tesz, hogy még egyszer visszatér majd ide, hogy eleget tegyen egy látomásban kapott szent küldetésének, és Oghma rendelésének megfelelően megszentségtelenítlenítse az oltárát, melyen jelenleg Maglubiyetnek, a goblinok galád istenének mutatnak be áldozatokat.
 |
Kornélia talpon, Gundren és Bajazid a földön, az igazi Groll király pedig Adranon
|
A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei
Ernyed, az ájuldozó Goblin korábban szintén a Recésfogúak Rejtekhelyén élt, Yeemikkel és a többi Goblinnal együtt. Innen küldték el csaknem másfél dekáddal ezelőtt, miután ejtettek néhány foglyot a Fekete Pók kívánságára, hogy egy kisebb csapattal a Recésfogúak Várába vigyék az egyik túszt, és némi zsákmánnyal együtt Groll király színe elé kerítsék. Alig értek oda a szakállas törpével meg valami lovagi felszereléssel, egy-két napon belül Yeemik és 6 Goblinja is a Várba érkezett loholva, miután kalandozóink kifüstölték őket a Rejtekhelyükről. Groll király befogadta őket, majd Yeemik még visszaküldte Ernyedet és pár társát a Rejtekhelyre, hogy ha a kalandozók azóta elhagyták volna a barlangot, hozzák már el az ott maradt szajrét. Balszerencséjükre pont akkor kezdték el kipakolni a zsákmányt, amikor Hőseink is visszatértek az Oroszlánpajzs kereskedőcéh ládáiért, és elkergették a Goblinokat, akik így üres kézzel térhettek vissza a Várba, vagy amerre láttak (Ernyed például a Rőtjelűekhez került).
A kalandozók imént említett tevékenységének másik következményeként egy levágott Bagolymedve holtteste hevert napokig az erdőben, nem messze a Recésfogúak Rejtekhelyétől. A tetem magához vonzott néhány éji rémet a környékről: négy-öt Gúlt, akik előbb felfalták a Bagolymedve maradékát, majd a barlangban és környékén levágott Goblinok hulláit is. Azóta az erdőben sompolyognak – élőkre lesnek, hogy belőlük is hullát csináljanak, hogy aztán belakmározhassák. A Recésfogúak Rejtekhelye ezután jónéhány napig üresen állt, míg egy arra bóklászó Ogre pár rá nem bukkant a bejáratára, és be nem költözött. Azóta az ott maradt goblin bútorok dobálásával és hangos veszekedéssel múlatják az időt, leginkább amiatt, hogy melyiküknek is lenne több joga ahhoz, hogy Klarg volt szobájában barlangjában aludjon, és kié legyen a fürdőszoba. Ezeket a remek találkozási lehetőségeket azonban a csapat végül sajnálatos módon elkerülte: nem éjszakáztak a barlang mellett a szabadban, hogy az éjjeli dögevők rájuk ronthassanak, és a barlangba sem mentek vissza felderíteni a hangok forrását, így az Ogrék valószínűleg a mai napig ott vitatkoznak.
Hőseink aztán sikeresen megszerezték a Recésfogúak Várából, amiért jöttek, azaz Kőkereső Gundrent és térképét. Viszont a romos építmény fel nem térképezett helyiségeiben számos goblinfajzat maradt életben, ráadásul király nélkül: Yegg és 9 mezei hazai Goblinja, továbbá Lhupó és 2 kultista Goblinja, akik eleve mind itt laktak a várban; Yeemik és 6 menekült Goblinja, akik a Recésfogúak Rejtekhelyéről érkeztek, miután a kalandozók kikergették őket onnan – ez összesen 20 Goblin. Ott maradt még Lhupó szörnyű kiskedvence; valamint egy dühös vadállat az egyik torony aljába zárva. Az életben hagyott Hobgoblin őr mellé hamarosan visszatért még egy portyázó Hobgoblin osztag (akikkel a kalandozók akár össze is futhattak volna), azaz 3 Hobgoblin katona, valamint vezetőjük, Véreskardú Targor, és annak 2 Farkasa. A Hobgoblinok ezután egyértelmű stratégiai fölényüket kihasználva átvették az uralmat a várban: Targort tették meg a vár új kapitányának, Yeemik pedig főtanácsosnak kiáltotta ki magát. Bedeszkázták a főbejárat hiányzó részét, elbarikádozták az északi, most már kevésbé rejtett bejáratot, valamint rendszeres őrjáratot rendszeresítettek a vár körül (2 Hobgoblinból, 2 Goblinból és 1 Farkasból), hogy ha a kalandozók valaha vissza találnának jönni, akkor az már ne érje őket készületlenül.
Következik: Hamarosan...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése