Mirtul havának 3. napja
Wolfstein-Frankffy Kornélia, ember harcos- és grófnő elindul Téltelenből Télvári Sildar nyomába, és útközben rábukkan Igar szekerészre, akivel elviteti magát a korábbi rajtaütés helyszínéig, hogy aztán a többiek nyomát és a kis patakot követve ő is betérjen az erdei barlangba, ahol a közeledését kiszúró Goblinok egy víztározó leengedésével lehúzzák a vécén. Így, csurom vizesen találnak rá a többiek, akik Klarg vezér nagyobb nehézségek árán történő legyőzése után éppen kifelé igyekeznek a goblin barlangból, pihenni. Megismerkednek egymással, amely ismeretséget egyből bajtársiassá tesz a csapat elkergetésére törő Goblinok és a korábban lekenyerezett Farkasok támadásának visszaverése.
Az aktív pihenés után a barlang további óvatos felderítésébe fognak, ahol pár bújkáló-menekülő Goblin követésével csakhamar eljutnak Yeemik goblin vezér és 6-7 további Goblin odújába. A magaslaton álló Yeemik azzal fenyegeti őket, hogy ha nem adják meg magukat, lelöki túszát, Télvári Sildart az emeletről, mire Adran egy Altatás varázslattal egyszerre több Goblint is elszenderít, így a túsztárgyalás harcba torkollik. A varázslat következményeként lezuhant Sildart stabilizálják, a hunyorgó Bajazid és a hosszúnevű Kornélia igyekszik szétcsapdosni az egymást ébresztgető Goblinokat, ezalatt az osonkodó Crowley az emeletre sompolyogva kerüli meg a lesből lövöldöző íjászokat. Adran viszont némiképp meghal, amikor a társai mind szétszaladnak vagy elbújnak, ő pedig ott marad a terem közepén egyedül, egy nagyon alacsony kezdeményező értékkel, továbbá szemben fél tucat fedezékből lövöldöző íjásszal. Közben Yeemik lassan rájön, hogy mivel az ő társai is erősen fogyatkoznak, nincs annyira nyerő helyzetben, így futásnak ered, és vele a még életben maradt Goblinok is. A kalandozók viszont üldözés helyett visszasietnek Adranhoz, de nem sikerül azonnal megorvosolniuk, ő pedig elrontja a harmadik halál elleni mentődobását is, és csendben elhalálozik.
Ellenség híján a megmaradt kalandozók Sildar stabil és Adran kevésbé stabil testét kiviszik a barlang elé pihenni, és amíg előbbi éledezik, addig Adran kevésbé. Társai már épp állítják neki a halotti máglyát, amikor egyrészt a drámai pillanatban eleredő eső eloltja a tüzet, mielőtt hirtelen felindulásból elégethetnék a holttestet, másrészt Sildar közli, hogy ha már megmentették az életét, az a minimum, hogy ő is megpróbálja valahogy visszahozatni Adrant az életbe, hátha még nem késő. Így hát megbeszélik, hogy Kornélia és Sildar elviszik Adran holttestét egy bizonyos Garaele nővérhez Phandalinba, a holtfáradt Bajazid és Crowley pedig visszatérnek az országúti tanyára aludni és 2. tapasztalati szintre lépni.
 |
| Klarg, a Bagabú vezér barlangja |
A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei
Ez volt a második kalandunk, itt bővült négy fősre a kalandozócsapat. Arra viszont nem számítottam, hogy rögvest újra három fősre apad majd, amikoris a karakterek a túsztárgyalás folytatása helyett inkább rátámadtak a nyilvánvaló taktikai és létszámfölényben lévő goblinokra, majd amíg az erősebb karakterek szétszaladtak, középen magára hagyták a kifejezetten lassú kezdeményezőt dobott varázslót, a talpon maradt, lesből támadó íjászok kereszttüzében. És bár kockadobás döntött arról, hogy kire lőjenek a goblinok, úgy esett, hogy az egyedül álldogáló varázsló lett a legkiválóbb célpont, aki, mivel a goblinok szívének (és a kockák istenének) nem volt kedves, megdöglend. A többieknek itt még lett volna lehetősége stabilizálni őt, de nem akarták egyből feladni nehezen kiharcolt támadó pozíciójukat, és mire aztán visszaértek földre került társukhoz, már csak egy-két orvoslás próbára maradt idejük. Mivel sajnos nem jártak sikerrel, felhasználható gyógyító varázslatok hiányában ekkora már csak a vak szerencsébe kapaszkodhattak, de végül Adran kidobta a harmadik sikertelen halál elleni mentődobását is, ez pedig a karakter életének végét jelentette.
Ez eléggé kizökkentett. Az egyik legtapasztaltabb játékos karaktere ért korai véget a kissé túl vakmerő taktikázás és pár kifejezetten szerencsétlen kockadobás következtében. Mentségére szóljon, hogy korábban többnyire keménykötésűbb harcosokat alakított, akik nem feltétlenül nyiffantak volna ki pár goblin nyílvesszőtől, de a varázslókat sajnos hagyományosan kevésbé kemény fából faragják. Mindenesetre mielőtt a többiek máglyára segítették volna a halottat – ezzel végérvényesen megpecsételve sorsát –, a helyi viszonyokat jobban ismerő Nem Játékos Karakter, Télvári Sildar meg tudta győzni a karaktereket, hogy még ne tegyenek le végérvényesen társukról, hiszen akadnak azért ezen a vidéken nagyobb hatalmú varázstudók, akik talán vissza tudják hozni őt a halálból. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy na és olyat hol találnak.
Ó igen, és visszafelé menet egyikük azért csak beleesett az egyik, odafelé gondosan kikerült, ám nem hatástalanított félelmetes csapdába gödörbe.
Következik: #3 A Téltelen-erdő Baziliszkusza
Megjegyzések
Megjegyzés küldése