#4 Adran feltámasztása és a zsákmány

Mirtul havának 4. napja

Ahogy a Baziliszkuszok hegyéről Kornélia és Crowley rohan le vele a közeledő vihar elől, hogy visszaérjenek a druida táborába még az éjfél beállta előtt, a súlyosan megsebesült Bajazid lassan magához tér:

"hullámzás tenger morajlás arcodba csapó vízpermet sűrű sűrű víz sűrű hullámok balról jobbról megint balról egyre suhanás szél belekap haj ruha tép tépáz továbbhalad evezők evezők ritmusra húz húz húz dobban megdob hullámon átemel harapás

fáj

húz többen húzzák hang balról hang jobbról küzdenek erőlködnek nehezen húzzák nehezen húzzák nehezen húznak kitartóan egyre egyre gyorsabban lefelé húznak szél vízpermet arconcsapás suhogás recsegés sötétbarna roppanás... ágak? ágak és húznak és lefelé és átemelnek és erőlködnek és ágak és tartanak és cipelnek és fák és fák és megintcsak fák és nincs már sehol a tenger sehol a vízpermet csak az eső az eső az arcodon a hideg szúrások a tépések a gallyak és vihar és le-öz-ön-lés

és füst

hol vagyok kérdezed mindjárt éjfél sietnünk kell füstszag gallyak ágak fák erdő erdő sötét sűrű erdő szaga növények szaga égő növények szaga szakadás hatalmas szakadás az oldaladon forró lángok melege az arcodon és egy kiáltás

kinyitod a szemed

nem druida inkább sámán énekel kántál mintha az erdő vele kántálna mintha a szeme színe a lángok színe lenne alak a földön agancsokba takarva magzatpózban mozdulatlan mintha moccanna a kántálás ritmusára hosszan levegőt vesz

majd felsír mintha egy felnőtt ember megszületve először sírna fel

elborzadva figyelitek ahogy abbahagyja az üvöltést görcsösen nyújtózik lerázza magáról az agancsokat nedves földdel sárfeketére mázolt vékony férfialak nagy nehezen félig ülő pozícióba húzza magát rátok néz van valami ismerős a tekintetében de amikor megszólal, sosem hallottátok még a hangját

mit mond?"

Adran újjászületett, egy másik nemes elf testet kapott, más arccal, más hanggal, de ugyanazzal a személyiséggel és emlékezettel. Nagy nehezen összerakják magukat és a történteket, majd Reidoth meggyógyítja őket az őket óvó fák alatt, hogy reggelre már újra épek és egészségesek legyenek.

Mirtul havának 5. napja
Reggelre kelve a druida már el is tűnt, csak némi reggelit hagyott a kalandozóknak, akik csakhamar visszaindulnak Phandalinba, és egy közepesen eseménytelen út vár rájuk. Phandalinba érve szétnéznek, betérnek a Kődomb Fogadóba, majd nyöszörgésre jönnek ki, és megverve találják a vendéglátóipari egység egyik régi bútordarabját, a többnyire kapatos Zola Narth bácsit. Behozzák, Bajazid a fogadó személyzete segítségével ellátja a sérüléseit, és értesülnek róla, hogy a helyi rosszarcú keménylegények, a magukat Rőtjelűeknek nevező rőtköpönyeges banda hagyta helyben az öreget. Ezután beszélgetnek még több helyi illetőségű lakossal, boltossal, bányászváltó-tulajdonossal, polgármesterrel és hasonlóval, majd a helyi fegyverboltot, az Oroszlánpajzs Kereskedőcéh kirendeltségét felkeresve megtudják, hogy kevés az áru, mert bár eddig is voltak karavántámadások, de a legutóbbi fegyverszállítmány már meg sem érkezett. Eszükbe jut, hogy jópár kék oroszlános ládát láttak korábban a Goblinok Rejtekhelyén, úgyhogy felkészülnek, hogy másnap Igarral és a kétökrös szekérrel elinduljanak, és visszaszerezzék azokat.

Mirtul havának 6. napja

Reggel indulnak el a szekérrel, estére érnek oda a Goblinok Rejtekhelyére, de a hangok alapján valaki már megelőzte őket. Adran érti a goblinok nyelvét, így megpróbálja őket elijeszteni némi hangutánzással és dörgedelmes segítséggel, sikeresen: az osonkodó Goblinok elejtik a ládáikat és elinalnak. A kalandozók összeszedik a ládákat (benne összeszerelésre és élezésre váró fegyveralkatrészekkel), valamint a korábbi foglyok itt felhalmozott ruháit. Ezután púposra rakva felhalmozzák a zsákmányt a szekéren, és elindulnak az ösvényen Phandalin felé. Éjszakára megpihennek az erdőben egy út menti tisztáson, ahol galád módon rájuk ront a fák közül egy arra vadászó Bagolymedve. Végül a szekérről, szekér mellől, szekér mögül taktikusan legyőzik a hatalmas állat, és végre nyugodtan alhatnak.

Cirmic a mesélői paraván mögött

A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei

A bevezető látomást eredetileg Adrannak szántam volna, de az elf túlvilág és az onnan való visszatalálás leírására még nem éreztem késznek magam, így inkább a Baziliszkusz által életveszélyesen megsebesített, ájultságból fokozatosan magához térő Bajazid elméje által felfogott valóságot próbáltam meg leírni, fokozatosan nyitva a fiatalkori tengermenti emlékeitől a hegyoldalon esőben lefelé rohanás felé, majd a druida tábortüze után már a többiek felé is, ahol együtt látták meg a rituálé részleteit. Az ehhez választott háttérzenét (Heilung - In Maidjan) sikerült pont jókor (és drámaian hangosan) elindítanom ahhoz, hogy az "és egy kiáltás... kinyitod a szemed" rész éppen az 1:00-kor felharsanó ordításra következzen.

A sikeres Újjászületés rituálé során Adrannak sikerült 31-et dobnia, ami az 1-től 100-ig terjedő skálán éppen azt jelentette, hogy nemes elf alakjában születhet újra. Ez kevésbé volt drámai változás, tekintve hogy eleve nemes elf volt. Az új elf neme ugyan nem volt kikötve, de akkora drámát azért mégsem akartunk, hogy az is megváltozzon. Maradt végül némi fizimiskát, valamint Ügyességet/Állóképességet érintő változás, továbbá a túlvilági tapasztalatszerzés nyomán ő is eljutott a 2. tapasztalati szintre, ahol az induló karakterlap hátulján javasolt Evokáció helyett előrelátóan az Abjurációt vette fel varázslói szakirányként, önvédelmileg.

Következik: #5 Phandalin és a Pók Hálója