#5 Phandalin és a Pók Hálója


Mirtul havának 7. napja Miután a csapat kipihente magát az erdőben, és megjavította a bagolymedvetámadásban megsérült egyik szekérkereket, a Goblin Rejtekhelyről kipakolt oroszlánpajzsos ládákkal megpakolva továbbindulnak Phandalin felé. Útközben egy újabb csapat Szipolyt szúrnak ki messziről – legyőzésükhöz Kornélia egy praktikus takarót is bevet, hogy azzal kapjon el és csapdosson szét egy példányt egy másikon. Miután megérkeztek, a phandalini fegyverkereskedésben leadják a szállítmányt Szürkeszél Linene-nek, aki örömmel fogadja a már régóta várt fegyveralkatrészeket, így újra teljes kínálattal üzemelhet az Oroszlánpajzs Kereskedőcéh. Nagylelkű kedvezményt ad a karaktereknek, ajándékoz nekik egy-egy egyszerűbb fegyvert, továbbá egy nagy méretű, színes térképet, hogy ne csak az eddig náluk lévő kis, kézzel rajzolt turistatérkép alapján tájékozódjanak.
A csapat körbejár Phandalinban, hogy jobban megismerkedjenek a település békésebb lakosaival:

  • Kődomb Toblen, a jónevű Kődomb Fogadó nagypofájú tulaja,
  • valamint neje, Kődomb Trilena, illetve gyerkőceik, Pip és Lauri,
  • továbbá Elza, a sürgölődő pincérlány ugyanott,
  • és a törzsvendégek, a zsémbes földműves Zola Narth bácsi, a bányász Lanar, a takács Freda néni,
  • na meg a környék egyszer-egyszer arra lábatlankodó kutyája, a Buksi;
  • Télvári Sildar, lovag Téltelenből, aki a városházán tudakozódik egy eltűnt lord után;
  • Elmar Barthen, a Barthen Cikkei szatócsbolt tulajdonosa,
  • valamint fiatal segédei, Ander és Bogáncs;
  • Daran Edermath, a térdébe nyilat kapott, félfalábú, nyugalmazott, ezüst hajú félelf kalandozó, önnön almafarmján;
  • Szürkeszél Linene, az Oroszlánpajzs Kereskedőcéh hosszú ezüstös hajú, éles nyelvű fiatal fegyverkereskedőnője;
  • Halia Thornton, a Phandalini Bányászváltó számító tulajdonosnője;
  • Harbin Wester, a település ez évre választott, kövér és fennhéjázó polgármestere;
  • Garaele nővér, Tymora mindig másképp hosszú hajú, fiatal elf papnője a főtéren álló szentélyben;
  • Grista, az Alvó Óriás Fogadó mindig mogorva törpe tulajdonosnője;
  • az utcákon randalírozó Rőtköpönyeges Haramiák;
  • Égerlevél Qelline néni és a kis Potyka, avagy a félszerzet Crowley phandalini rokonsága;
  • Eltor és Haralda, a helyi gnóm kovács és félork kovácsnő;
  • Mognac, a törpe fafaragó, akinél Igar szekerész gyakorta héderel;
  • valamint további lakosok és mesteremberek.

Az enumeráció mellett a kalandozók megtekintik a helyi hirdetőtáblát is, és begyűjtik a kitűzött küldetéseket. Adran, hogy újjászületésének fáradalmait kipihenje, úgy dönt, hogy a következő napokat adózási okokból holtan telekkönyvi oknyomozással tölti. Bajazid, Crowley és Kornélia infókat gyűjt a helyi gyümölcsös gazdájától, Darantól, aki látott egy hosszú bottal közlekedő varázslófélét a romos Tresendar udvarház felé, melynek környékén a Phandalin lakosait abajgató Rőtjelű banditák kisebb csapatai is rendre megfordulnak; megbízza őket továbbá az Öreg Bagolykút környékén látott élőholtak megkeresésével, hogy derítsék fel, mit keresnek ott és mennyire veszélyesek. Ezután Garaele nővérrel beszélnek, aki néhány gyógyitalért cserébe megkéri őket, hogy induljanak egy kisebb romváros, a rég elpusztult Borzaszedres romjai felé, hogy egy drágakövekkel díszített ezüstfésűvel megajándékozzák a közeli erdőben leledző szellemet, Agathát, és megtudakoljanak tőle valamit (egy Gavallér nevű egykori varázsló varázskönyvének hollétét) a papnő számára. Ezután útnak is indulnak, az éjszaka a Háromvadkan-ösvényen éri őket, ahol tábort vernek és megpihennek.

Mirtul havának 8. napja A következő nap viszonylag eseménytelen utazással telik. Hiába az útvonal rossz híre, szerencséjükre most elkerülik őket a banditák, ők pedig újra az út mentén táboroznak.

Mirtul havának 9. napja
Napközben érnek az egykor virágzó város, Borzaszedres romjaihoz, ahol rövid szétnézés után Garaele nővér tanácsa alapján északnyugat felé haladnak tovább, be a Téltelen-erdőbe. Az erdőben bóklászva hamarosan rábukkannak a szellem lakhelyére egy hatalmas, odvas fában, aztán magára a Sikítószellemre is, aki Agatha néven mutatkozik be, és akivel kellő tisztelettel beszédbe elegyednek, átadják az ajándékot, feltehetnek egyetlen kérdést (Garaele nővér kérdését teszik fel), megkapják a válaszukat, majd elkergettetnek, és meg sem állnak Borzaszedresig. Innen a hegyeken át délkeletre vonulnak, az Öreg Bagolykút romjainak irányába, a hegyek között táboroznak le éjszakára. A szél édes-kesernyés dögszagot hoz feléjük, és hamarosan észlelik is a szag forrását, egy jó tucatnyi Zombit. Az élőholtak valamivel messzebb, egy színes sátor és egy ősrégi torony, valamint a környező erődítmény romjai körül bóklásznak. Megállapítják, hogy biztonságos távolságban vannak, így a további felderítést reggelre hagyják.

Mirtul havának 10. napja Reggel megközelítik az Öreg Bagolykutat, hogy megnézzék, micsoda gyanús dolgok történnek arrafelé Daran Edermath értesülései szerint. Crowley azonnal meg is közelíti a bordó-lila sátrat, hogy kifossza, a ponyva alatt besurranva talál odabent egy ágyat, két könyvespolcot, egy íróasztalt és egy kincsesládát, az asztalon megpillant egy "Dr. N. Aeron" névvel ellátott naplószerű kötetet. Eközben Bajazid a volt erődítmény többezer éves romjain át igyekszik közelebb osonkodni a toronyhoz, ahol szembetalálkozik egy sápatag, kosfejes homloktetoválást viselő, tudós kutatóval, a rég letűnt netherili birodalom ősi varázstudományának fennmaradt morzsáit kutató, vörös köpenyt viselő (ám nem Rőtköpönyeges!) Sötét Varázslóval, Aeronnal. Amíg a Varázsló felhívására a Zombik alakzatba rendeződnek, a kinti szóváltásra Crowley gyorsan felmarkolja a kincsek (bőrerszény, gyöngy, piros üvegcse, csont tekercstartó, ékszerdoboz) közül, ami leghamarabb a kezébe akad (az erszényt), továbbá egy maréknyi ismeretlen jegyzetlapot, majd hátul csendben kibújik a sátorponyva alatt.
Bajazid feladja bújkálását, és megpróbál békésen szót váltani a Varázslóval, de miután megpróbál rá varázslattal hatni (sikertelenül), majd a Varázsló is megpróbálja megdelejezni őt (szintén sikertelenül), vakmerőn s hívatlanul előbukkan Kornélia a sarok mögül egy sebtében megírt papírt lobogtatva, és mindenkit meglepve (önmagát is beleértve) előáll azzal, hogy ő itt és most márpedig népszámlálást tart. Ennek ürügyén fennhangon megszámolja az itt egybegyűlt népes zombisereget, amely ténykedésével bár nem sikerül megtévesztenie a Varázslót, de miután az Elbájolja őt, Kornélia könnyen meggyőzhetővé válik, hogy a baráti viszony ápolása érdekében fogja magát és kicsiny csapatát, és haladéktalanul induljanak el megszámolni (és ha már úgyis állnak, számosságukban drasztikusan csökkenteni) a Varázsló köreit zavaró közeli ork fosztogatókat. Így is tesznek.
Végül tehát az időközben Crowleyval kiegészült kicsiny csapat egy órán át rendületlenül gyalogol Kornélia elszánt vezetésével a közeli Sárkánygyík-bérc felé, amikor aztán a bűbáj elmúltával meggyőzik magukat (és egymást), hogy most ezt inkább mégsem. Ehelyett hazaindulnak Phandalinba.

Öreg Bagolykút: kút, ásatás, leomlott torony, és a varázsló sátra

A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei

Ebben a kalandban kifejezetten sokmindenkivel szóba elegyedtek a karakterek, és meg kell mondjam, ennyi különböző NJK-t (Nem Játékos Karaktert) eleve nem egyszerű fejben tartani  ki kicsoda, kivel milyen viszonyban van, miről mit tud, mik a céljai stb. , nemhogy a játékosok számára egyedivé és megkülönböztethetővé tenni őket. Igyekeztem ezért mindegyikőjüket egy-egy létező személyhez kötni fejben (ismerőshöz, munkatárshoz, színészhez), akár hajviseletben, akár hanghordozásban vagy beszédstílusban (legalább 2-3 jellemző szófordulattal), hogy ne legyenek teljesen egyformák. Egy kiváló beszédtechnikai videó alapján még azt is megpróbáltam kitalálni, hogy melyikőjük hol áll a kemény/lágy, közvetlen/közvetett, hirtelen/elnyújtott beszédmódok kombinációiban (így keletkeztek a böködő, robbanó, sikló, préselő, dobáló, vagdaló, libegő és facsaró hangzások), amelyhez még saját jelölésrendszert is kitaláltam a jegyzeteléshez, hogy aztán végül, amikor a csapat egyik helyszínről a másikra szaladgált, és pár percenként mindig másvalakivel beszélgetett, lazán elfeledkezhessek róla, és még annyi se derüljön ki hang alapján, hogy éppen férfi beszél, avagy nő.

A Sikítószellem viszont számomra egész emlékezetesre sikerült, egyrészt a különösen lebegő, légies hangja miatt, amelyhez igyekeztem egyfajta elő(vissz)hangot is ejteni a szavai elejére, mintha az éterből úsznának be; másrészt amiatt, hogy kifejezetten fagyosan és fenyegetően beszélt a karakterekhez, miközben a szemkontaktust tartva úgy billegtette a fejét, mint a horrorfilmek porcelánbabái; harmadrészt mert amikor végül a karakterek megkapták a választ a kérdésükre, akkor a feszült csendben a szellem annyira hirtelen vetette rá magát a neki szánt ajándékra, hogy ezzel a mozdulattal sikerült a frászt hoznom az asztal körül ülő játékosok többségére  amin ha illik, ha nem, kifejezetten jól mulattam.

Az Öreg Bagolykútnál felbukkanó sötét varázsló neve a modulban eredetileg Hamun Kost, viszont ezt megváltoztattam egy, a régi magusos időkre utaló belsős poén kedvéért. Tudniillik annak idején, amikor gimiben szerepjátékozni kezdtünk, és az óráink után rendszeresen bent maradtunk egész délutánokat magusozni az iskolaépületben, a méltán híres Nagy Zöld Könyvben (mely jobb helyeken Első Törvénykönyv néven is ismert) szerepelt egy mintakaland, amelyben egy gonosz boszorkánymester gaz ármánykodásait kellett megállítani. Ezt a kalandot szinte mindegyikünk lemesélte a többieknek, így mindenki is végigjátszotta, ami azzal járt, hogy a Dreonnar névre hallgató nehéz sorsú főgonoszt akkoriban mindannyiunk megölte már legalább egyszer, de inkább többször. (Egyesek például úgy, hogy az áldozati oltáron kiszolgáltatottan fekve valahogy képesek voltak meggyőzni a felettük áldozókéssel görnyedő boszorkánymestert, hogy valójában ők Dreonnar, így igazán ideje lenne helyet és fegyvert cserélniük.) Jelen kalandban a valahai netherili torony mellett felállított sátorban megtalált napló elején volt olvasható a romokat kutató kutató neve, bizonyos Dr. N. Aeron  mely írói álnév betűit csak jóval később rakták helyes sorrendbe a régi időkben is jelen volt játékosok.

Következik: #5,5 Phandalini oknyomozás

Megjegyzések