#3 A Téltelen-erdő Baziliszkusza

Mirtul havának 4. napja
Kornélia és Sildar eljutnak Phandalinba, ahol megtalálják Garaele nővért, Tymora papnőjét, de ő sajnos csak a halál kapujából tud valakit visszahozni (egy percen belül), úgyhogy Sildar további ötletek után néz, Kornélia pedig felderíti a települést. Nemsokára Bajazid és Crowley is megérkeznek, a Kődomb Fogadón túl Crowley rokonságát is meglátogatják, ahol Égerlevél Qelline elmondja nekik, hogy nemrég látogatta meg őt Reidoth, a nagytudású druida, aki talán még meg tudja menteni Adrant, ha a halál beálltától számolt egy napon belül elvégez egy újjászülesztő rituálét. Úgyhogy utána erednek északra, egy csapat Szipoly legyőzése után meg is találják a Téltelen-erdőben. Reidoth elmondja nekik, hogy egy feltámasztáshoz szinte minden hozzávaló a rendelkezésére áll, vagy be tudja gyűjteni az erdőben, már csak némi baziliszkuszvese hiányzik. Szerencsére nemrég pont látta is egy fiatal példány nyomát a közeli hegy környékén, úgyhogy amíg felkészíti Adran testét a rituáléra, addig a csapat arra veszi az irányt.
Csakhamar rá is bukkannak egy szoborparkra, ahol a némileg hiányos testállapotú kalandozó-kőszobrok mind egy barlang bejárata felé néznek rémülten. Bajazid benéz a barlangba, elkerül néhány aggasztóan csápos Ibolyagombát, majd mikor meghallja, hogy valaki elindult a barlang mélyéről kifelé, úgy dönt, hogy mégis inkább kint várja meg. Kitalálják, hogy úgy mérkőznek meg a fiatal Baziliszkusszal, hogy nem néznek a szemébe, így taktikusan hátránnyal küzdenek, de legalább nem merevednek sóbálvánnyá. Hang alapján, sziklák takarásában kerülgetve a szörnyeteget, nagy nehezen sikerül pár csapást bevinniük, de Bajazid is életveszélyesen sebet kap. Szerencsére sikerül óvatosan stabilizálniuk, majd Kornélia a szikla tetejéről egy jól irányzott vetődéssel halálosan fején találja a Baziliszkuszt. Gyorsan felboncolják, és meg is találják a veséit, valamint egy pár Üzenetküldő Vesekövet, majd mivel már kezdenek kifutni az időből, vállukon az alig élő pappal özönlenek is lefelé a hegyről, hogy még sötétedés előtt elérjék a druidát, aki időközben már el is kezdte a rituáléját.

Szoborpark és Baziliszkusz-barlang

A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei

Az újjászületés kemény dió. Még egy közepesen magas szintű papnak is egy percen belül meg kell kezdenie az Újraélesztés varázslatot, hogy sikerrel járjon, e kalandozócsapat papja pedig még nagyon messze volt ettől tapasztalatban, és a szükséges materiális komponens (t.i. egy öklömnyi gyémánt) sem állt azonnal rendelkezésére. Nem volt nála semmi olyan varázstárgy vagy varázstekercs sem, amely erre alkalmassá tette volna – a közeli település papnője pedig időben volt túl messze, mire odaértek hozzá a holttesttel, már régen nem tehetett semmit. Volt viszont egy, a vidéket járó druida, aki kellően misztikus és nagytudású személy hírében állt, hogy egy hasonló varázslatra képes legyen (sőt, az általa ismert Újjászületés valójában még nagyobb hatalmú varázslat, mint amiről a többiek álmodni mertek). Őt kellett sietve felkutatniuk, és – hogy lássák, az ilyen dolgok komoly következményekkel járhatnak – hármuknak legyőzniük egy baziliszkuszt, mielőtt eljő az éjfél.

Egy kifejlett baziliszkusz egy négy fős, 3. tapasztalati szintű kalandozócsapatnak is kihívás lett volna, de még az a fiatal példány, amellyel összehozta hármukat a sors (és ha beljebb merészkedtek volna a barlangba, akkor a fészkét őrző párjával is), még annak megközelítésével is az életüket kockáztatták a társukért. Hiszen – mint az közismert – ha valaki egy baziliszkusz szemébe néz, pár pillanat múltán kővé válik, és egy súlyos kőszobrot a maradék két fő már nemigen lett volna képes épségben elvonszolni a hegytetőről, főleg ha közben továbbra is a nyomukban lett volna egy ilyen szörnyeteg. Vagy kettő.

Következik: #4 Adran feltámasztása és a zsákmány