Az említett két törpe Gundren két testvére: öccse, Nundro kiváló bányamérnök, korábban egyik lábát elvesztette, melyet mechanikus műlábbal pótolt; bátyja, Tharden brigádvezető, ő a legkeményebb és legharcedzettebb a Kőkereső fivérek közül. Hármójuk rendkívüli felfedezése az a bizonyos barlang egy Phandalintól keletre fekvő völgyben, mely a Phandalini Paktum rég elveszett, legendás gazdagságot rejtő tárnáihoz vezethet. Tharden és Nundro a barlangbejáratnál maradtak őrködni, illetve előkészíteni a feltárást, míg Gundren nagyjából huszonöt nappal ezelőtt elindult Téltelenbe, és a tervek szerint tíz nap elteltével vissza is tért volna hónapokra elegendő bányászfelszereléssel. Gundren a felszerelés leszállítását Téltelenből Phandalinig a kalandozókra bízta, amíg ő Télvári Sildar kíséretében még elintézett volna pár üzleti ügyet, aztán onnan vitték volna tovább a szállítmányt a Morajló-barlangokhoz, ez azonban végül láthatóan nem így történt: egy bizonyos Fekete Pók valahogy szintén tudomást szerzett a felfedezésről, és megbízta a Recésfogú Goblinok törzsét, hogy fogják el Gundrent, és térképestűl vigyék tovább a Recésfogúak Várába. A Fekete Pók minden bizonnyal el is jutott a barlangba (ez nem sok jót jelent a két ott maradt Kőkereső testvér számára), és egy Vyerith nevű alakváltó követet küldött Grol királyhoz a várba, hogy mihamarabb térjen vissza Gundrennel és a térképével együtt. Ennél többet Gundren nem tud, az öreg bagabú király hobgoblinjai annyit verték az elmúlt napokban, hogy alig tudott eszméleténél maradni; a Bajazid-féle felmentősereg érkezésére sem emlékszik.
De ez már a múlt, ideje a jövőre és a lehetőségekre koncentrálni: hogy hasznosan teljen az út, Gundren egy helyi térképet kér a kalandozóktól, és mesél nekik a vidékről, elvégre szinte minden környékbeli helyről tud egy-két érdekességet.
Hőseink késő délutánra, kellemes melegben érnek Phandalinba, ahol első útjuk a Kődomb Fogadóba vezet. Ernyedet feltételesen szabadjára eresztik az istállóban, aztán amíg Gundren vesz egy forró fürdőt, a kalandozók megkeresik Télvári Sildart, illetve Jagellót és Görbét, hogy a polgármester, illetve a városőrség viselt dolgairól érdeklődjenek. Megtudják, hogy a Rőtjelűekből lett városőrségnek fel kellett esküdnie a polgármester személyes védelmére, szükségük lenne új egyenruhára, mostanában pedig leginkább gödörásással foglalkoznak, új kút készül Phandalinban. Ezután, mikor Gundren lepihen, ők még fent maradnak, hogy megpróbálják megfejteni a Crowley által az alakváltótól visszaszerzett térképet, amely elméletileg a Morajló-barlangok bejáratához vezetné el őket. Nyomozásukat és ötletelésüket azonban nem koronázza siker: bár le tudják fordítani a rajta található törp rúnákat, és azt is megállapítják, hogy a térkép felső pereme a hátoldalon valamiért kormos, de nem jönnek rá a nyitjára. Végül feladják, és ők is aludni térnek – Crowley meglátogatja a kiscsaládját, Adran, Bajazid és Kornélia a fogadóban éjszakázik, és Ernyed sem szökik kifejezetten messzire.
 |
| A képen a Kard-part térképe lenne látható, ha Cirmic nem heveredett volna rá |
Olvadás havának 19. napja
Másnap, amíg Gundren folytatja a lábadozást a fogadóban, hőseink körbejárják Phandalint. Elsőként felkeresik szekerész barátjukat, Igart, aki egy ideje cimborájánál, Mognacnál héderel – az ő segítségével hurcolta vissza az elmúlt napokban az Udvarházból a Rőtköpönyegesek által ellopott bányászfelszerelést, aztán azóta jobbára kártyázgatnak meg iszogatnak. Megkérik, készítse fel a szekeret egy hosszabb utazásra, és pakolja fel rá újra a szállítmányt, mert hamarosan indulnak. Bezörgetnek továbbá a szűcshöz, átveszik tőle a kipreparált bagabúfejeket, és elhelyezik azokat a városka stratégiailag fontos útvonalai mellett, karóra húzva, elrettentésképpen – Adran mint ötletgazda nagy büszkeségére. A szekérnyi szállítmányt elviszik Barthen boltja elé, és megmutatják neki, hogy megkapják a szállításért korábban felajánlott díjazást, majd folytatják phandalini bevásárlókörútjukat. Bajazid először az Oroszlánpajzsba megy, hogy vegyen magának Szürkeszél Linene boltjában egy kétkezes pörölyt, valamint egy szalagpáncélt, amely bár első ránézésre túl nagynak és nehéznek tűnik rá, de a törpék meglepően hatékonyan viselik a nehézvérteket, a kovácsműhelyben pedig méretre tudják igazítani. Utóbbinak rögvest utána is jár, Phandalin félork kovácsnője, Haralda, valamint gnóm kovácsa, Eltor vállalják az átalakítást, némi sürgősségi felárért cserébe másnap hajnalra kész is lesz.
Ezalatt Crowley pénzzé teszi a mostanában zsákmányolt szajréját a Bányászváltóban (ahol gyakorlatilag bármilyen értéktárgyért azonnal, készpénzben fizetnek, persze a kötelező 10% kezelési díj levonása után), ahová Kornélia is vele tart. A grófnő közvetlenül a Bányászváltó vezetőjével, Halia Thorntonnal vonul el tárgyalni: eleinte egymás szándékait kémlelik, majd Halia koalíciót javasol Phandalin vezetésére (elvégre a jelenlegi polgármester láthatóan alkalmatlan), Kornélia lenne az arc, Halia pedig a csendestárs; elkéri továbbá Iarno levelezését is, melyet Kornélia át is ad neki. Halia irodája egyébként nem különösebben fényűző, de a sötétbarna szekrények vitrinjeiben mindenféle ritkaságok vannak kiállítva. Ezután a csapat a fogadóba visszatérve kupaktanácsot tart, Gundren bevonásával: érdemes lenne a Kőkereső fivérek nagy fogását bebiztosítani azzal, hogy a területet, melyen található, megvásárolják. Ilyesmivel hagyományosan a Városházán foglalkoznak, azonban – ahogy azt Adran egy dekáddal ezelőtti oknyomozásában kiderítette – Phandalinban a környező területek birtokjogait elsősorban a Bányászváltó tartja nyilván. Felmérik tehát a csapat pénzügyi lehetőségeit, és elküldik Adrant, hogy vásárolja meg a Kőkereső testvérek számára a Gundren által megjelölt területet. De hogy Halia ne sejthesse meg, pontosan mely terület ennyire fontos számukra, egyből két sziklás és egy dombos területet is a törpék nevére íratnak, a három birtoklevelet Sildar elrejti számukra a Városháza kincstárában, ők pedig elteszik magukat másnapra.
 |
| Kőkereső Gundren titkos térképe |
Olvadás havának 20. napja
Hajnalra összeszedik Igart és a szekérnyi szajrét, Ernyedet a fogadónál hagyják, Bajazid átveszi a frissen elkészült páncélját, Gundrenre ráadnak egy fegyverkabátot, hogy legalább valamelyest védve legyen, és útnak indulnak a Morajló-barlangok felé. A törpe szerencsevadász útmutatását követve dél felé hagyják el Phandalint, majd ahogy feltűnik a Viszálydomb tetején álló szélmalom, keletre fordulnak egy mostanra megkopott, régi földútra, a dombokon túl magasodó Kard-hegység meredélyei felé. Útközben szomorúan elmesélik Gundrennek, hogy nem sikerült a térképét megfejteniük, úgyhogy végül megmutatja nekik a titkot: ha a térképet hengerszerűen feltekerik, bizonyos, valójában nem létező területek takarásba kerülnek; majd ha ezek után egy kellően besötétített helyen egy égő mécses köré helyezve vizsgálják a feltekert térképet, átvilágítva összeolvashatóvá válnak a különböző helyekre felírt törp rúnák ("morajló barlangok"), pár látszólag érdektelen vonal pedig egy X jellé áll össze, melyre egy nyíl mutat, és hát természetesen az X jelenti azt a bizonyos rejtett helyet.
Amíg Gundren elpakolja a térképét, észrevesznek az út mellett egy fél tucatnyi, kis méretű holttestet, úgyhogy félreállnak a szekérrel, és közelebb mennek a véres esemény helyszínhez. Az apró, vöröses színű, gyíkszerű humanoidok parittyái és tőrei ott hevernek szétdobálva, a jobb keze viszont mindnek hiányzik. Körbeszaglászva azt találják, hogy a földön fekvőkén túl nyomokban mások vére is látszik; a támadók embernél valamivel nagyobb lábnyomokat hagytak maguk után, és összesen akár tucatnyian is lehettek – de hogy ezek a nyomok merre vezetnek tovább, azt már nem követik, visszatérnek a Gundren által mutatott, fűvel egyre jobban benőtt, évszázados útvonalra.
Kicsivel később Bajazid a dombok között nézelődve észrevesz egy összetákolt szentélyt egy kis tó partján. Megállítják a szekeret, majd lassan ezt is megközelítik; a kíváncsi Crowley közelebb osonva egy áldozati oltár körül állati csontokat, bőrdarabokat, fehér szőrt és egy kecskelábat vesz észre, valamint néhány primitív kivitelezésű ékszert fellógatva a tákolmányra. Amikor azonban visszafordul a többiekhez, azok tágra nyílt szemekkel nézik, ahogy a félszerzett mögött felbugyog a víz, és a tó mélyéről egy hatalmas Plezioszaurusz tör a felszínre. A hosszú nyakú vízi ragadozó hatalmas fogsorával Crowley után kap, Adran, Bajazid és Kornélia a megmentésére sietnek, ezalatt Igar és Gundren biztonságos távolságra vezetik a szekeret húzó, megriadt ökröket. Amíg a többiek bátran, de kissé hiábavalónak tűnően küzdenek, Kornélia úgy érzi, ideje kicsit kiegyenlíteni az esélyeket, és felhajt egy fiola Növesztés Italát, amitől pillanatok alatt kétszer akkorára nő, és még erősebb lesz, mint eddig volt. Újdonsült erejét használva felkap, majd szekérrúdként kiemel egy földön heverő fatörzset, melyen a könnyűléptű Crowley fel tud szaladni egészen az őshüllő nyakáig, majd a fejére átugorva sikerül megkapaszkodnia. Egy rendkívül sikeres támadással szemen szúrja a vad Plezioszauruszt, majd a pengébe kapaszkodva próbál fent maradni, amíg a szörnyeteg fájdalmában próbálja lerázni őt a fejéről. Mivel máshogy nem tud megszabadulni fájdalma forrásától, vissza akar merülni vele együtt a tóba, de a kalandozók gyorsabbak, és végül Kornélia lenyakazza a szárazföldön kissé lomhán mozgó ragadozót.
Miután rendezték soraikat, továbbindulnak a Morajló-barlangok felé, a már csak elvétve látható kövekből alig kivehető útvonal nyomait követve. Egy-két órával később egy nagyjából húsz méter széles, feneketlen szakadék keresztezi az útjukat. A két hídfő rozsdálló fémroncsain és a mélység fölött átívelő, két láb vastag acélláncon kívül semmi nem maradt az évszázadokkal ezelőtti törp mozgóhídszerű gépezet elemeiből, mely valaha az átkelést és a bányászott áruk szállítását biztosíthatta. Ugyanitt keltek át nemrégiben a Kőkereső fivérek is, de a Nundro által legutóbb kifeszített sodronykötelet, amelyen a felszerelést is áthúzták, azóta valaki elvágta a túloldalról. A váratlan akadály megtöri a lelkesedésüket, és végül arra jutnak, hogy legjobb lesz, ha egyetlen szekérből álló szekértábort állítanak, és kicsit rápihennek a dologra – hátha délután, frissebb fejjel több ötletük lesz az átkelésre.
 |
| Vajon mi rejlik az asztal mélyén? |
A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei
A hősök végre teljesítették a kampány legelső küldetését, a bányászáruk leszállítását, továbbá Gundren megmentése is sikerrel zárult. Kőkereső Gundren régóta próbálgatta a szerencséjét Phandalin környékén, és két fivérével végre ráakadtak életük fogására, az évszázadokkal ezelőtt elveszett, legendás Morajló-barlangok bejáratára, mely még a Phandelveri Paktum idején mesés gazdagságot és egy varázstárgyak készítésére is alkalmas, bűvös kohót rejtett. Amíg e legenda nyomában jártak, a három törpe szerencsevadász töviről-hegyire bejárta a vidéket, így Gundrentől gyakorlatilag bármely környékbeli területről kérdezhettek, jó eséllyel tudott rá válaszolni.
A Gundren által említett rackla a MAGUS világából származó denevérkutyákra utal; ezeket a denevérfejű és -szárnyú, de máskülönben kutyaszerű testfelépítésű lényeket Ynev világán a törpök gyakran használják harci és hátasállat gyanánt. Hogy Faerûn világán jelenleg élnek-e hasonlók, azt egyelőre sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, de legendaként, illetve szólás-mondásokban minden további nélkül szerepelhetnek.
Gundren rejtjelezett térképének kitalálásával és megrajzolásával sokat bajlódtam, hogy kellően kriptikus legyen, hogy ha illetéktelen kezekbe kerülne, ne találjanak oda a barlangokhoz egykönnyen, de legyen azért olvasható is, hiszen egy véletlen felfedezésről lévén szó, fontos volt, hogy a törpék akkor is visszataláljanak, ha hosszabb időre el kellene hagyniuk a helyet. A titkosítás talán túl jól is sikerült, mert bár a játékosok közel jártak a megfejtéshez, de végül nem állt össze teljesen a kép, Gundrennek kellett megmutatnia a megoldást hőseinknek egy mécses (na jó, valójában egy telefon vakujának) fényénél. Reményeim szerint azért így is kellően érdekes volt ez a rejtvény.
Az a kupacnyi, megcsonkított kobold holttest egy készülőben lévő, baljós eseményt volt hivatott előrevetíteni, elvégre nem mindennapos, hogy egyszerű, fosztogató orkféleségek ennyire következetesen bizonyos végtagokat részesítsenek előnyben zsákmány gyanánt. A sötét részletekre azonban most nem derült fény, hőseink csak az orkok lábnyomait látták a tett helyszínén, ahogy ők is keletre tartottak. Ez azonban később még fontos lesz.
A tó ősi "istene" egy, a Loch Ness-ihez hasonló, hosszú nyakú őshüllő volt. A plezioszauruszt a környéken élő koboldok látták el élelemmel, rendszeres áldozatokkal biztosították, hogy ne őket ragadja el mind a számukra egyértelműen isteni hatalmasságú ragadozó. Az őshüllővel való csata kifejezetten filmszerűen alakult, a zsivány háta mögött a tóból lassan kiemelkedő szörnyeteg, a menekülés és a szembeszállás, majd az "óriások vállán" történő feljutás a szörny nyakára, végül a szembe döfött penge és az abban való megkapaszkodás számomra az eddigi leglátványosabbra sikerült ütközet volt.
A szakadékot, illetve az afelett történő életveszélyes átkelést még ennek a játékalkalomnak a végére terveztem, egy szintén mozifilmes cliffhanger lehetőségével, amint a csapat egy része épp a feneketlen mélység fölött himbálózik, miközben váratlanul éhes, szárnyas teremtmények támadnak rájuk a sziklafal réseiből. Azonban már annyira későre járt a játékalkalmunk, hogy erre nem került sor: amikor látták, hogy a korábbi átjutást biztosító sodronykötél már nem használható (a Fekete Pók emberei a túloldalra érve elvágták, hogy senki ne jöhessen egykönnyen utánuk), nem próbálkoztak meg semmiféle elhamarkodott átmászással, inkább legközelebbre halasztották az ötletelést.
A Morajló-barlangokhoz történő eljutás egyébként nem igazán volt kidolgozva az eredeti kalandmodulban, és kicsit ötlettelennek éreztem, hogy az évszázadokig rejtve maradt barlangot valójában egy könnyű, egynapos sétával meg lehetne közelíteni Phandalinból. Utánajártam kicsit, hogy mások hogy mesélték le ezt a részt, és ekkor találtam egy hiánypótló, de erősen spoileres(!) cikket a témában: innen származik mind a Plezioszaurusz, mind a szakadék ötlete. A cikk aztán a Morajló-barlangok színesítésére is feldob számos apróságot, melyek felhasználásával, továbbgondolásával sokkal "élettelibbé" tudtam tenni a kihalt folyosókat és félig beomlott helyiségeket. Megemlítik benne továbbá az egyik olyan küldetést, melyet a mi hőseink végül kihagytak: a Sárkánygyík-bérc környékén garázdálkodó ork törzs akár több is lehet, mint egy csapatnyi fosztogató haramia; erre majd – az említett sötét titok kibontásakor – még visszatérünk.
Következik: A Kard-part térképe
Megjegyzések
Megjegyzés küldése