#7 Rőtjelűek Rejtekhelye, második felvonás

Olvadás havának 13. napja
A kis csapat felébred az Égerlevél-farmon, és egy gyors szintlépés (3. tapasztalati szintre), egy Qelline néni által készített kellemes reggeli, valamint egy Potyka továbbtanulásáról és az edukáció fontosságáról szóló kedélyes beszélgetés után tervet kovácsolnak, majd másodszor is nekivágnak a Treseldar udvarháznak a napsütötte ködben. Ott mennek be, ahol legutóbb kijöttek, az udvarház egykori konyhájának romjain át, le egy csapóajtó alatti létrán, és míg Adran és Kornélia csendben hátramaradnak, Crowley és Bajazid előremennek a pincehelyiségbe, ahol rögvest négy Rőtköpönyeges haramiába botlanak. Improvizálnak, próbálják kidumálni magukat, de a négyfős galeri vezetője, a borostás és aranyfogú Döglégy rögtön ráismer Crowleyra, vagy ahogy annak idején a bandatársai hívták, Menyétre.
Crowley (mármint Menyét) pillanatnyi gondolkodás után Kobold néven mutatja be Bajazidot mint új belépőt a bandába – akinek eközben nem igazán sikerül diszkréten jelt adnia az ajtó mögött várakozó Adranéknak, a Bagoly és a Cinkes nevezetű haramiák pedig lassan elkezdik kerülgetni őket. A feszült helyzetben rátérnek múltbéli sérelmeikre, miszerint Döglégy bemószerolta Crowleyt Menyétet Üvegbotosnál, és kishíján sikerült is kicsinálnia. Amíg Crowley a nénikéjének hazaadott zsákmány szükségességére hivatkozik, Döglégy előáll valami szívszorító sztorival egy beteg feleségről és egy elcsaklizott gyémántgyűrűről, és azt is kiböki, hogy a negyedik jelenlévő haramia valójában a fia, Zorall.
Szó szót követ, verekedésbe torkollik a dolog. Amikor Bajazid kis híján a víztározóban köt ki a Rőtjelűekkel dulakodva, és Crowley is szorult helyzetbe kerül, Kornélia hirtelen előront a nyúlból az ajtó mögül, és egy kritikus találattal egyből lelöki a lépcső tetejéről Zorallt, majd vele zuhanva a mellkasára térdelve érkezik. Ezzel máris tárgyalási helyzetbe hozza a fiú apját ("bocs, fater", "jóvan fiam, kussoljál"), aki megállítja két martalócát, valamint egész hamar sikerül lecsitítania a csatazajra a barakkból előröntó három, már ismerős arcú huligánt is. Végül egy rövid kihallgatás után a két csapattal két körben tárgyalnak a kalandozók: először Döglegyet beszélik rá, hogy ha jót akar maguknak, és jobb életet a fiának, akkor menjenek a Kődomb Fogadóba, ott várakozzanak, és igyanak egyet a kontójukra, amíg hamarosan megkeresik őket egy visszautasíthatatlan ajánlattal; Kottást, Lecsót és Mazurt pedig az Alvó Óriásba küldik, hasonló célzattal.
Miután a banditák leléptek, a kalandozók elindulnak az előző nap sietve otthagyott hűvös hasadék felé, hogy megetessék, és ezzel lecsillapítsák az árnyékokban bújkáló rémet (vagy ahogy a banditák nevezik, a "szemszörnyet"). Bajazid tárgyal a szörnnyel, és egy egész hordónyi szárított húst ajánl fel neki, az viszont telepatikusan közli vele, hogy vagy frissebbet akar, vagy valami drágaságot, például Bajazid nyakában lógó szent szimbólumát. Bajazid nem áll kötélnek, és megpróbál gyorsan átjutni a hasadék fölötti közelebbi hídon, amely viszont leszakad a súly alatt, és bár Kornélia elkapja és próbálja felhúzni, a szörnyű szemű notik elkapja Bajazid bokáját, és sikerül lerántania a hasadék mélyére. Küzdelem kezdődik, a szörny újra beveti rothasztó tekintetét és szörnyű karmait, de Bajazid sem rest varázslattal harcolni ellene. A fent maradtak számára nehezíti a helyzetet, hogy Kornélia és Crowley alig látnak valamit a hasadék sötétjében – erre a megoldást végül az jelenti, hogy rálocsolnak a szörnyre egy flaska olajat, majd felgyújtják.
Mire a szörny teste kihűl, addigra a többiek is lemásznak az aggasztóan hűvös és dögszagú hasadék aljára, és megtalálják az eltűnt asztalos, Thel Dendrar holttestének megrágott maradékát (melyet valahogy az eltelt idő alapján várhatónál kevésbé kezdett ki az enyészet), valamint a notik összegyűjtött kincseit – aranyat, ezüstöt, malachitot, varázsitalokat, egy Jóslás varázstekercset, valamint egy Karom nevű Varázskardot (a néhai Tresendar Aldithnak, a Fekete Sólyom néven is ismert nemes lovagnak a kardját), melyet Kornélia vesz magához. Ezután úgy döntenek, hogy a szörny elpusztulása után már kellően biztonságos helynek tűnik a hasadék hűvös mélye, ezért leülnek a dögszagban egy rövid pihenőre. Ezt azonban kissé megzavarja a lámpagyújtogató őrjárat, Nyüzge, Patás, Rómeó és Sukár érkezése, akik bár először alig gyanakodva elhaladnak a hasadék mellett, utána azonban felfedezik a déli híd hiányát, és ezzel azt is, hogy valaki bújkál odalent.

Gyanakvó Rőtjelűek a hasadék peremén

A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei

Mivel számos rőtjelű bandita felbukkan a történet ezen szakaszában, az eddigi névtelen goblinok és más ellenségek után szerettem volna, ha ők már kapnak arcot is a vörös köpönyeg és gazemberség mögé. Ez amúgy be is vált, legalábbis részben vélhetően ennek is köszönhető, hogy ezekkel a haramiákkal már jóval gyakrabban próbáltak meg tárgyalni a kalandozók, és az életüket is több esetben igyekeztek megkímélni. Emellett így egyedibbek is lettek, tudtam valamihez kötni őket ahelyett, hogy csak egyszerűen "négyes, ötös és hatos számú rosszarcú bandita" néven hivatkoztam volna rájuk.

Hogy a neveik beszélő nevek legyenek, abban A magyar börtönszleng szótára volt a segítségemre. Ebből válogattam könnyen megjegyezhető, megkülönböztethető (és könnyen névsorba rendezhető) neveket; álljanak itt alább, egy-egy lehetséges jelentésükkel együtt:

• Bagoly (betörősegéd)
• Cinkes (renitens)
• Döglégy (fosztogató)
• Féreg (besúgó)
• Görbe (ferde)
• Héder (lusta)
• Jagelló (csendőr)
• Kottás (hamiskártyás)
• Lecsó (zárka)
• Mazur (bujdosó)
• Nyüzge (gyenge)
• Patás (ronda)
• Rómeó (hódító)
• Sukár (csinos)
• Torok (torokmetsző)
• Vipera (besurranó)
• Zorall (magas)
  

A rokoni szál, vagyis Döglégy és Zorall apa-fia kapcsolata valójában Döglégy drámai sztorijának mélyítése végett került bele a kalandba, illetve hogy legyen valami közük is egymáshoz a haramiáknak, ne csak annyi, hogy mindannyian egy környéken "dolgoznak". Ezt váratlanul ki is használta a csapat, amikor a fiú testi épségének veszélyeztetésével kezdték zsarolni az apát. Terveztem egyébként néhány másik gazfickó között is kapcsolati viszonyokat kialakítani, de mivel azokat végülis hamarabb lekaszabolták, minthogy szót váltottak volna velük, ez feleslegessé vált, erőltetni meg nem akartam.

Következik: #8 Rőtjelűek Rejtekhelye, harmadik felvonás