Mirtul havának 12. napja
Miután hőseink több mint egy napon át utaztak a hegyektől vissza Phandalin felé, csak a következő reggelre érkeznek meg, hogy összeszedjék Adrant és az általa begyűjtött fejleményeket. Reggelire és további információra éhesen betérnek a Kődomb Fogadóba, ahol Adrannal megvitatják az Öreg Bagolykútnál kutakodó Dr. N. Aerion viselt dolgait: a vörös varázslóköpeny a messzi keleten fekvő Thay vidékének Sötét Varázslóira utal; a kosfej nekromanta szimbólum; a kutatási feljegyzések az ősi netherili birodalom egy varázstornyát írják le – a kutató ennek pincerendszerét igyekszik épp felderíteni, és már talált is egy varázsgyűrűt, bár annak rejtett képességeit még nem fejtette meg.
Ezután elindulnak átadni megbízóiknak a megszerzett információkat – Garaele nővérnek (a Hárfások képviseletében) a Sikítószellemtől megszerzett választ, Daran Edermathtnak (a Vaskesztyűk rendjéből) pedig az Öreg Bagolykút környékén kutakodó Sötét Varázslóról megtudottakat –, és persze bezsebelni az ezért járó díjazásokat. Előbb azonban a fogadóból kifelé jövet három Rőtjelű haramiába botlanak, akik közül az egyik (egy Jagelló nevű jóvágású gazember) addig böcsködözik feszedezik kéri a pofot, hogy Kornéliával kimennek a kocsma elé, hogy lejátsszák. Némi szájalás és hősködés után Kornéliának sikerül földre vinnie Jagellót, majd kissé meg is veri, de csak a fejét, meg ne sántuljon. A pórul járt haramia gyorsan elkotródik a csapat színe elől, nyomában a ferdevállú és a kissé túlságosan laza cimboráival.
Garaele nővér és Daran meglátogatása után a Városházára mennek, ahol találkoznak Télvári Sildarral, aki épp Harbin Westerrel beszélget – a polgármester nem tűnik sem magabiztosnak, sem különösebben becsületesnek. Sildar megbízza őket egyrészt az elrabolt Kőkereső Gundren felkutatásával, másrészt a Lordok Szövetségének egy varázslójának, bizonyos Iarno Albrecknek a megtalálásával. Míg előbbit Goblinok hurcolták tovább magukkal térképestűl a Recésfogúak barlangjából valamiféle Fekete Pók megbízásából – akit minden bizonnyal a Kőkereső fivérek legutolsó nagy fogásának, egy rég elveszett bányának a felkutatása hajt –, utóbbit a keleti dombon álladozó Tresendar udvarház felé látták néhány hete, túl az Alvó Óriás Fogadón – amely köztudottan azoknak a Rőtköpönyegesek törzshelye, akiket néhanapján szürkületkor az udvarház körül látnak sompolyogni, és akik a település lakóit egyre gyakrabban vegzálják (amely problémát a polgármester valahogy nem igazán látszik komolyan venni).
Ellátogatnak továbbá a Bányászváltóba is, ahol többen is tárgyalnak Halia Thorntonnal, a Bányászváltó célratörő tulajdononőjével. Halia valamiféle csendőrség megszervezésén gondolkozik, hogy a Rőtjelűeknek nevezett részeges tolvajbanda ne veszélyeztesse többé az üzletet (az ő városában), és megpróbálja rávenni a kalandozókat, hogy vegyék fejét ennek a bűnszervezetnek, hiszen úgy lehetne a legkönnyebben megszabadulni tőlük. Emellett Kornéliát megbízza egy bizonyos Üvegbotosnak a levelezésének megszerzésével is, amelyben szereplő információktól és bizonyítékoktól (avagy ezek biztonságban tudásától) vélhetően jelentős üzleti előnyt remél. Az "üvegbot" szó Crowleynak ismerősen cseng: nemrégiben maga mögött hagyott rosszéletű időszakában egy üvegből készült varázsbotot hordozó vezető került a Rőtköpönyegesek élére – akinél valaki bemószerolta őt, így meglehetős gyorsasággal el kellett hagynia a haramiák eme kötelékét. Tárgyalásaik befejezésével elhagyják a Bányászváltót, és visszaindulnak a főtér felé.
Ekkor értesülnek róla Égerlevél Qelline nénitől, hogy a kis Potykának nyoma veszett! A félszerzet kölyköt a városka keleti határában álló erdő felé látták játszani utoljára, és mivel korábban már említette Crowley-nak, hogy talált arrafelé egy rejtett alagutat és pár hatalmas, büdös banditát, azonnal a nyomába is erednek, hiszen minden bizonnyal a Rőtjelű haramiák rejtekhelyének egy titkos bejáratára bukkanhatott, és ha ők rabolták el, az nem tréfadolog. Csakhamar hőseink is megtalálják a rejtett barlangbejáratot az erdő mélyén (két eperfa és egy harmadik közelében), és a titkos alagúton keresztül, néhány használt gyertya mellett elhaladva bejutnak a Rőtjelűek rejtekére.
Egy hatalmas, hűvös üregbe jutnak, melyet hosszában egy hasadék választ ketté, két kis híddal. Amíg bejárják az olajlámpások halvány fényével gyéren megvilágított helyszínt, úgy érzik, mintha egy figyelő tekintet követné őket a sötétből, melynek gazdája némi kattogó hang kíséretében mindannyiuk fejében megszólal (Adrant kivéve), és úgy beszél hozzájuk, mintha már ismerné őket, a gondolataikat, a hibáikat. Igyekeznek nem tudomást venni róla, és inkább felderítik a környező folyosókat és szobákat. Az egyik szobából több Bagabú és egy Goblin hangját vélik hallani, egy másikból kockázó haramiák hangját, egy harmadik ajtaja alatt egy kis tükörrel benézve pedig egy laboratóriumot, valamint egy Óriási Kisegeret pillantanak meg, melyről hamar kiderül, hogy csak kisegér vonatkoztatási rendszerben hatalmas, és valójában egyszerűen közel volt a tükörhöz.
 |
| Hasadék egy barlangban, a Rőtjelűek Rejtekhelyén |
A következő helyiség, ahová már be is mennek, egy ládákkal (és hódprémmel) teli raktár, és ahol jobban szétnézve egy kőfalba rejtett ajtót is felfedeznek. A titkos ajtó mögött egy hétköznapi ajtóban végződő rövid folyosót találnak, továbbá rácsok mögött valamiféle fegyverraktárat, több tucat martalócnak elegendő fegyverrel és köpennyel. Innen visszatérnek a hasadékhoz, ahol a hármójuk fejében megszólaló hang már parancsolóbb hangnemre vált, és távozásra akarja bírni őket, ők viszont hiábavalónak tűnő harcba bocsátkoznak a sötétben bújkáló árnyékukkal, majd az utolsó, még meg nem vizsgált folyosó felé menekülnek a szörny egyetlen, szörnyű szemének rothasztó tekintete elől. A folyosó végén egy zsákutcában torpannak meg, de a korábbi titkos ajtó ismeretében már itt is hasonlóra gyanakszanak, helyesen. Körbekémlelik az előttük feltáruló helyiséget, mely egy vízgyűjtőt, hordókat és ládákat, egy ajtóhoz felvezető kétkarú lépcsősort, valamint két további ajtót rejt.
Amíg itt tanácskoznak, hogy merre tovább, az egyik ajtó mögötti barakkból Féreg és Kottás, két Rőtköpönyeges Haramia orvul rajtuk üt, rárúgva az ajtót Crowleyra, majd pengét szorítva a torkához. A csapat egy pillanatig latolgatja, hogy letegyék-e a fegyvert, de aztán kihasználják túlerejüket, és sikerül megölniük a Féreg nevezetű gazembert. Az egyedül maradt Kottást már könnyen ráveszik, hogy adja meg magát, és vezesse oda Bajazidot, Crowleyt és Kornéliát, ahol a foglyokat tartják, amíg Adran itt marad őrködni. Így is tesz, ám a következő lehetőségnél a bandita galád módon egy csapda felé vezeti őket, amit viszont sikeresen észrevesznek és elkerülnek. Ezután egy díszes ajtó mögötti ősi kriptába jutnak, ahol megelevenedett Csontvázak őriznek három szarkofágot, és mivel hiába kérdezik tőlük recsegős hangon a jelszót, a kalandozókra támadnak. Kottás próbál meglépni, a kripta túlvégén lévő két ajtó egyikéből pedig két társa, Lecsó és Mazur csatlakozik a harchoz – a vörös köpenyes banditákat a Csontvázak nem támadják meg. A három kalandozó leveri az élőhalottakat, a haramiákat pedig visszaszorítják abba a kétcellás börtönszobába, ahonnan ketten az imént kijöttek. Itt némi dulakodás után sikerül megszerezniük a kulcscsomót, majd a három Haramiát az egyik cellába zárják.
Kiszabadítják a foglyokat, akiket még nem adtak el az orkoknak rabszolgának: a Rőtjelűek által "véletlenül" halálra vert asztalos feleségét, Mirna Dendrart, valamint tizennyolc éves lányát, Nilsát, és tizenhárom éves fiát, Narst; és persze Égerlevél Potykát, aki azonnal Crowley nyakába ugrik, hogy elújságolja, milyen hősiesen foglyul esett. Átsegítik őket a csapdás folyosón, majd a lépcsős helyiség kijáratán, az ajtó mögötti létrán át elhagyják az udvarház pincéjét. Közben összeszedik Adrant, aki épp a víztározó mélyéről próbál felhozni egy varázsitalokkal, pénzzel és ruhával megtömött vízhatlan hátizsákot, több-kevesebb sikerrel. A felszínre érve elhagyják az udvarház dűledező falait, és hazakísérik a Dendrar családot, Mirna pedig hálából rájuk hagyja családi örökségét, melyet Ménkőfalva hajdani gyógyfüves üzletében találhatnak meg, ha ellátogatnak az azóta hamuval és szörnyekkel borított romvárosba. Ezután hazaviszik Potykát az Égerlevél farmra, és ott töltik az éjszakát.
 |
| Pincehelyiség a Rőtjelűek Rejtekhelyén |
A kulisszák mögött, avagy a kalandmester jegyzetei
Amikor a kalandozók feldúlták a Rőtköpönyegesek Rejtekhelyét – felforgatták a régi pincerendszer több helyiségét, egy haramiát megöltek, hármat bebörtönöztek, végül kiszabadították a foglyokat –, és ezek után magára hagyták éjszakára az udvarházat, azzal időt adtak a banditáknak, hogy rendezzék soraikat. A lámpagyújtogató őrjárat tagjai (azaz a részeges kockázók) pár órán belül felfedezték Féreg otthagyott holttestét, majd követve a nyomokat, megtalálták a szétpergett csontvázakat, valamint a foglyok hűlt helyén hűsölő három haramiatársukat is. Miután kiszabadították őket, riadóztatták az egész kócerájt, és jelentették az Üvegbotos néven ismert vezetőjüknek, hogy bizony egy maréknyi idegen csúnyán rajtuk ütött. A banditavezér rögvest visszarendelte az Alvó Óriásban héderelő és Phandalin többi sötét zugában bújkáló minden martalócát, hogy azonnal álljanak őrségbe, hogy ha a gaz kalandozók vissza találnák dugni a képüket, az már ne érje őket készületlenül:
- a három Bagabú és a Goblin, ha már úgyis látnak a sötétben, megkapták, hogy kutassák át az erdőt a rejtett bejárat közelében;
- meghagyta a hasadékban bújkáló sötét árnynak, hogy kíváncsiskodás helyett legközelebb kérdés nélkül támadjon meg bárki idegent, aki a titkos alagúton bemerészkedne;
- egy négyfős csapatnak a másik bejárat őrzését adta feladatul, hogy ők a pincehelyiségben őrködjenek;
- a három kiszabadított jómadár pihenje ki magát a barakkban, de csatlakozzon az előző négyeshez, ha bármi történne;
- a négyfős őrjárat járja továbbra is a folyosókat és termeket, de most már a lámpagyújtogatás mellett az őrködést is vegyék komolyan;
- öt további bandita pedig várakozzon a közösségi helyiségben, további utasításig.
Következik: #7 Rőtjelűek Rejtekhelye, második felvonás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése